Lélekutazás – Fel-adni Istennek

Írta on 2018-05-12

Isten várótermében ülve rájöttem arra, hogy bár elfogadtam azt, miért vagyok ott, de ez az elfogadás, mégis egy keserű beletörődés volt. Beletörődtem abba, hogy nekem ez a „sorsom”. Hogy ez jár, és úgy élem az életem, mintha csak messziről nézném azt. Nem élem a saját életem, csak kívülálló vagyok benne. Szomorúan beletörődtem abba, hogy ez van. Az a vágy a szívem mélyén, az a tűz, szép lassan elhalványult. Elhalványult, mert mindig csak csalódást, kilátástalanságot, be nem teljesülést láttam.

Sokan vagyunk most is Isten várótermében. Mert a mi időzítésünk soha sem Isten időzítése. Tudom, hogy áldás lehet a várakozás, de ahogyan a Prédikátor könyve írja, a „hosszú várakozás beteggé teszi a szívet”. Én hiszem, hogy Isten nem akarja, hogy a várakozásunkba belebetegedjen a szívünk. Amikor elcsüggedünk, amikor elveszítjük az erőnket és egy lépést sem tudunk előre menni… akkor jön Isten és visz tovább akkor, amikor a lábunk már nem tud tovább menni.

Éghet a vágy a szívedben azért, amit Isten ígért neked. Éghet ez a vágy akkor is, amikor várnod kell rá. De ne hagyd, hogy felégessen téged ez a vágy. Nem Isten ajándéka, a betöltött vágyad fogja igazán megváltoztatni az életed, hanem maga Isten jelenléte a várakozással teli időszakban fog változást hozni.

Amikor úgy érzem, hogy már nem bírom tovább, amikor legszívesebben feladnám és kisétálnék Isten váróterméből, akkor mindig eszembe jut az, hogy oké… feladhatom. De ez azt jelenti, hogy fel adom Istennek a vágyat, ami a szívemet marja. Odaadom neki, és benne bízva ráhangolódok az Ő hangjára, a szavaira. Hagyom, hogy betöltse azt az ürességet bennem.

És bár nem tudom, meddig fogunk Isten várótermében ülni, de ebben is együtt vagyunk. Egy közösségben egymással és Istennel is. Ahogyan megvan írva a Lukács 18-ban: „Nem fogja feleslegesen várakoztatni őket.” Nem fog feleslegesen várakoztatni Isten.

 

A.


Olvasói vélemények
  1. Kati     2018-05-15 15:31

    Kedves “Szerző”!

    Ez a várakozás téma sokunknál tényleg aktuális, nálam is még mindig. De jó látni bejegyzésről bejegyzésre, hogy mennyit tanulsz, nyersz mégis belőle. Jó és bátorító a soraidat olvasni 🙂
    Szeretnék majd egyszer magam is eljutni idáig, de most még tanulgatok a helyzetből. Bár ez kicsit más. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy én csak egy egyszerű buszmegállóban várakozom és nagyon ramaty, latyakos idő van, az úttest tele pocsolyákkal, amikbe a mellettem elszáguldó autósok szeretnek gyorsan belehajtani. És nekem most azt kellett megértenem, hogy azért csak kell tennem pár lépést, ha nem is előrébb, hiszen nem tudok, hanem beljebb, hogy az autók ne fröcsköljenek le. Így is szürke az idő, és vannak még kellemetlen dolgok, amiket meg kell élni, de ennyit igazán megtehetek a nagy várakozásban. Lehet értelmetlennek tűnik, amit írtam, akkor elnézést ezért, de a magamfajta “bocs, hogy élek” típusúaknak hatalmas felismerés.

    De nem szeretném bő lére ereszteni a mondandómat. Igazából csak annyi a lényege, hogy köszönet a gondolatokért, köszi, hogy megosztottad! 🙂

Válaszolj

E-mail címed nem jelenik meg. Kitőltendő mezők *


Még több

Baptista Rádió Online

Neked Szól !

Most szól
TITLE
ARTIST

Background

Itt kérhetsz dalt