(F)ÉLEK!

Írta: ekkor: 2019-05-06

A félelem, aggodalom sokszor mellénk szegődik, és sajnos igen makacs jószág, nehéz lerázni… de néha sikerül…

Akkor éjjel sem aludtam valami jól, pontosabban hajnalban felébredtem, már megint. Nem tudtam visszaaludni, bármennyire is fáradtnak éreztem magam. Az ablakon keresztül csak sötét, csillagtalan eget láttam, ami mintha bekúszott volna az agyamba, egyre sötétebb, és elkeserítőbb gondolatokat szülve ott. „Mások az én koromban már előrébb tartanak az életben, nekem már lőttek.” „Sosem fogok munkát találni.” „Nem kellek sehova és senkinek, nem vagyok idevaló.” A jövő ijesztőnek, bizonytalannak tűnt, és azt éreztem: félek, félek, félek.

Nem tudom mennyi idő telt el, de egyszer csak valami megváltozott.  Az ég még mindig sötétkéken kandikált be az ablakon, és én egy hangra lettem figyelmes. Mindenki aludt még, sem az emberek, sem az autók zaja nem zavarta meg az utca csendjét. Kivéve egy madarat. Egyedül énekelt, hát hallgatni kezdtem. Lassan lecsillapította zavaros gondolataimat, és talán ennek köszönhetően eszembe jutott egyik kedvenc igeversem, amiről megfeledkeztem a szürke hétköznapok során. A Zsolt. 3:6 volt az: „Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az Úr támogat engem”. Talán nem a legművészibben, barokk körmondatban megfogalmazott idézet a Bibliából, mégis bátorító. Mert vannak helyzetek, amikor elkeseredünk, hatalmába kerít a félelem, reménytelenül forgolódunk, csak egyre jobban belelovaljuk magunkat ezekbe a hazugságokba, és ilyenkor ez a pár szó is elég lehet, enyhülést hozhat. A legegyszerűbb idézet a Zsoltárokból, olyan, mint az a madár, aki egymagában dalra fakadt kint az utcán. Nem volt benne semmi extra, mégis megnyugtatott. Talán nekünk is emlékeztetnünk kell magunkat olykor, vagy éppen sokszor arra, hogy Isten a legszükségesebb dolgokat már megadta. Nekem is. Emlékeztetett arra, hogy van fedél a fejem fölött, itt van mellettem a családom, barátaim, és persze Ő vigyáz ránk, rám is, mindenkire, akár nappal van, akár éjjel.

Még mindig sötét volt odakint, de belül már nyugodt voltam. Van, aki támogat, még nem „lőttek”nekem, még működök, még lélegzek, és ver még a szívem, ütemesen, valahogy ekképpen: élek, élek, élek!

 

K.


Reader's opinions

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *



Még több

Következő bejegyzés

Töltött Dagadó


Előnézet
Elöző bejegyzés

Forró vanília


Előnézet
Most szól

Cím

Előadja

Background

Itt kérhetsz dalt