Apró fények mindenütt

Nem mindegy mire figyelünk. A hírek, mint a felhők az égen be-beúsznak látóterünkben. Némelyek nagyobbak, mások kisebbek. Vannak vidám, fehér, vattacukor fellegek, aprócska pamacsok, és persze ronda sötét esőfelhők is akadnak. Mintha mostanában ez utóbbiból lenne a legtöbb. Betegség és halál, rettegés, pánik borít mindent. Minden olyan sötétnek, reménytelennek tűnik. Ember az ember ellen ugrik, megy a bűnbakkeresés, generációk fújnak egymásra, és nem tudjuk mindez meddig tart. 

Próbálunk előre tekinteni, de először csak a köd, a homály és a sötétség ijesztő valósága mered vissza ránk. Ám ha kicsit jobban figyelünk, ha jobban körülnézünk, lehet észreveszünk valamit… 

Valahol a messzeségben valaki felajánlotta idős szomszédjának, hogy bevásárol helyette. Vagy itt egy másik hír: egy számítógép szerelő segít rászoruló családoknak géphez jutni, hogy a gyerekek tanulhassanak. Máshol pedig egy szomszéd varr ingyen arcmaszkokat és osztja szét azok között, akiknek szüksége van rá. Egyre több lakótelepen este 8-kor tapssal köszönik meg az egészségügyben dolgozók erőfeszítéseit, máshol szíveket ragasztanak az ablakokra hálájuk jeléül. És vannak, akik a háttérben csendben együtt imádkoznak értünk,  a jövőért. És még mennyi hasonló jó is történik ebben a világban! Ezek a piciny jótettek pedig, mint apró, kicsi fények gyúlnak ki, míg végül majd megvilágítják ezt a sötét eget, ami most felettünk tornyosul. Mert bármilyen idők is jönnek a felebaráti szeretet az egyik nagy parancsolat (Márk 12:30-31.), ez viszi előbbre a világot. Ne felejtkezzünk el erről most sem!

És ha már fényről és sötétségről van szó, egy idepasszoló filmes idézettel zárnám soraimat:

“Úgy láttam, hogy apróságok, hétköznapi népek kis tettei tartják sakkban a sötétséget. Egyszerű kedvesség és szeretet.”
(A hobbit – Váratlan utazás c. film)