Tapsolni tanulok

Írta: ekkor 2020-04-22

Azt mondják most kicsit megváltozott a világ. Azt mondják, most megtanulunk lelassulni. Több időnk lett, többet pihenhetünk, olvashatunk. Megtanulhatunk táncolni, manikűrözni, hajat vágni, rajzolni, varrni, kötni, egy másik nyelven beszélni, a lehetőségek tárháza majdnem végtelen. Hogy ebből mennyi minden valósul meg azt ki tudja? Én biztos nem. Nekem a home office valami távoli misztikus dolognak tűnik, amit olykor irigylek a többiektől, máskor pedig nem 😀
De tanulni valami újat így is lehet. És most is éppen ezt teszem…

Az egész egy este kezdődött. Vagyis egy felhívással egy lakótelepi Facebook csoportban. Azt írták, Olaszországban minden este 8 órakor az emberek kiállnak az erkélyekre és tapsolnak az egészségügyi dolgozókért. Később már aztán ez a kör kiterjedt még több, a társadalmunkért dolgozókra. Tudom, sokan ostobaságnak tartják, hiszen a “tapsikolás” nem old meg semmit. Meglehet, de szerintem ez máshogy hat, kevésbé látható. Inkább csak amolyan közösségi élmény. Valahogy próbáljuk egy csoport felé kifejezni hálánkat, köszönetünket, ki-ki a saját lakásából, mégis egymással összefogva.

Sajnos mostanában el-elmaradoztak ezek az “alkalmak” a lakótelepünkön. Nem tudom mi lehetett az oka, talán csak kicsit belefáradtunk. De a minap, amikor elütötte a közeli templom harangja a 8 órát, és éppen elkedvtelenedve megjegyeztem, hogy milyen kár, hogy kezd az esti programunk feledésbe merülni…  egyszer csak az utcáról halk, de kitartó tapsolás hangja ütötte meg a fülemet. Elhihetitek, több sem kellett, mi is csatlakoztunk hozzá. Nem adjuk fel, nem hagyjuk abba, bármennyire is egyszerű belefáradni, és hallgatni az elbátortalanító, demotiváló hangokra.
De mégis hogy jön ez ide? Miért írok erről? Nem lehetséges, hogy az élet más területein is ugyanúgy működünk? Talán nem kerültünk, s kerülünk még olyan helyzetbe, amikor elfáradunk, nem bírjuk, és egyedül nem is menne, de ott vannak mások, akik átveszik a helyünket? Akik tapsolnak, amíg nekünk nem megy, vagy akik bátorítanak, amikor félünk? Talán, vagyis azt hiszem Isten ilyenkor valami ilyesfélét mondhat: “egymás terhét hordozzátok”

…és tapsoljatok együtt! 😉


Olvasói vélemény

Válasz írása

E-mail címedet nem tesszük közzé. Kitöltendő mezők a *-al jelöltek*



Jelenleg szól

Cím

Előadó

Background

Itt kérhetsz dalt